Megkockáztatom, mindenki hallott már Micimackóról. A csacsi, öreg medve az elmúlt lassan 100 évben számtalan könyvben és filmben is megjelent, nemrég pedig - hála Rhys Frake Waterfield áldásos munkájának - a horrorfilmek piacára is betört. Annál kevesebben ismerik azonban Alen Alexander Milnét, az embert, akinek a Micimackót köszönhetjük. Róla lesz most szó.
Alan Alexander Milne 1882.január 18.-án született az angliai Hampsteadtban John Vine Milne és Sarah Maria Milne legkisebb, harmadik fiaként (testvérei: David Barrett Milne és Kenneth John Milne). Édesapja a Henley House nevű magániskola igazgatója volt. Iskolai tanulmányait a Wesminster Schoolban végezte, majd beiratkozott a Trinity Colligue nevű egyetemre Írországban, ahol matematikát tanult. 1915 és 1918 között a brit hadseregben szolgált. Az itt eltöltött évek nagy hatással voltak későbbi életére.
Első regényét, a Lovers in Londont 1905-ben írta (ekkor 23 éves volt). Ezután (1925-ig) összesen 18 színdarabot és 3 novellát írt. Élete során összesen egy krimit írt. Ez volt a The Red House Mystery (1922), ami A Vörös Ház rejtélye címen magyarul is megjelent (először 1957-ben, Gábor Magda fordításában).
1913-ban ismerkedett meg Dorothy de Selincourttal, akivel még ebben az évben össze is házasodtak. 1920-ban született meg egyetlen gyermekük, Christopher Robin Milne.
Az első világháború eseményei nagyon megviselték az írót, ezért feleségével közösen úgy döntöttek, elköltöznek Londonból. 1924-ben vásárolták meg a Cothford Farmot, mivel úgy gondolták, a vidéki környezet segíteni fog a traumák feldolgozásában. A farmra felfogadtak egy Olive Rand nevű dajkát, aki később fontos szerepet játszott fiuk, Christopher életében.
Az eredeti Micimackót Christopher az első születésnapjára kapta (1921.augusztus 18.-án). A plüssmackót a Alpha Farnell gyártotta. Érdekesség, hogy a kisfiú a mackót eredetileg Edwardnak nevezte el, és csak azután kapta a Winnie the Pooh nevet, hogy szülei elvitték őt a Winnipegi Állatkertbe, ahol látott egy igazi, kanadai barnamedvét. Ugyanebben az évben karácsonykor kapott egy plüssmalacot, ami később Malacka karakteréhez szolgált inspirációként.
Az események akkor vettek nagy fordulatot, amikor 1925-ben Milne két teljes hétre egyedül maradt a fiával a farmon, mivel Dorothynak (akinek amúgy Daphne volt a beceneve) Londonba kellett utaznia, és Olive Rand is kimenőt kért (és kapott), hogy beteg édesanyját ápolhassa. Az író és akkor 5 éves fia az idő nagyrészét természetesen játékkal töltötték, amely során Christopher bevezette az apját a Százholdas Pagonyba és annak lakóinak életébe. Milne ekkor látta meg a lehetőséget a plüssfigurákban, és elkezdte papírra vetni az első történeteket, amikhez egy ismerőse, az illusztrátor E. H. Shepard készítette a rajzokat (később az ő rajzai szerepeltek az első Micimackó - könyvben is).
Az első, eredeti Micimackó 1926-ban jelent meg, és rögtön nagy népszerűségre tett szert. A magyar gyerekek sajnos csak jóval később, 1936-ban vehették a kezükbe a magyar fordítást, amelyet az egyik legnevsebb magyar író., Karinthy Frigyes készített nővére, Karinthy Emília segítségével, akinek a családban Mici volt a beceneve, és ezért nevezte el a magyar változatban Micimackónak a főhőst.
Hiába volt azonban a könyvnek nagy sikere, ez ugyanis Milnére és családjára nézve inkább volt átok, mint áldás, mert bár gazdaggá tette a családot, de az író mégis csalódott volt. Milne ugyanis azt remélte, hogy az olvasók első sorban az íróért kezdenek rajongani, és csak utána a művéért, ez azonban pont fordítva történt. A hírnév a legrosszabbat azonban nem vele, hanem fiával tette, aki Róbert Gida karakteréhez szolgált inspiráció gyanánt. A könyv köré ugyanis igencsak nagy marketingkampány épült, amihez ő kiváló reklámarcnak szolgált. Az igazi Róbert Gida naponta többezer rajongói levelet kapott, amire válaszolnia is kellett. Elmondása szerint ezt egy ideig élvezte, de aztán hiányozni kezdett neki a hírnév előtti, gondtalan élete. A helyzetet nem könnyítette meg, hogy édesanyja - férjével és fiával ellentétben - igencsak élvezte a családra vetülő reflektorfényt, és igyekezett kiélvezni annak minden másodpercét. Christophert végül beíratták szülei egy bentlakásos iskolába, ahol bár más néven mutatkozott be, nem telt bele sok időbe, hogy kiderüljön, ki is ő valójában. Iskolatársai gúnyolni kezdték a Micimackó miatt, és gyakran lejátszották neki lemezről édesapja Vespers című versét (ami lényegében egy ima volt, amit Christopher még kisfiúként mondott fel az eszközre). Ez egészen addig ment így, mígnem egy alkalommal a fiúnak elege lett, és megszerezve a lemezt széttörte azt, a darabjait pedig szétszórta egy mezőn.
A bentlakásos iskola után Christophert alkalmatlannak találták a katonai szolgálatra, azonban megkérte apját, hogy intézze el, hogy közlegényként harcolhasson a II. világháborúban. Milnét gyötörte a bűntudat amiatt, a miket fiának át kellett élnie, és úgy érezte, ennyivel tartozik Christophernek, ezért belement a dologba. Nem sokkal Christopher bevonulása után a szülők kaptak egy értesítést, miszerint fiuk egy ütközet során eltűnt, és valószínűleg elhunyt. Hamar kiderült azonban , hogy a fiú nem halt meg, ugyanis alig pár nappal később épen és egészségesen tért vissza a farmra. Szüleivel sajnos ezután sem változott a viszonya, aminek tönkremenetelében nagy szerepet játszott a Micimackó.
Chistopher 1948-ban, 28 évesen feleségül vette Lesley Elizabeth de Sélincourtot, aki történetesen a másodunokatestvére is volt egyben. A házasság szintén egyszerre volt áldás és átok: áldás, mert segített Christophernek, hogy megtalálja a helyét a világban, és átok, mivel a vérkapcsolat miatt nagy botrány kavarodott a Milne családban, ami csak tovább rontott a szüleivel való, amúgy is rossz viszonyán. A párnak egy lánya született. Clare Milne (1954-2012).
Milne ekkor már 66 éves volt, és hiába írt a Micimackó után még rengeteg színpadi művet, könyvet és újságcikket, sosem tudta lemosni magáról a "gyerekkönyvíró - szerepet", ami a Micimackó után ráragadt, valamint kitörni sem tudott a saját műve árnyékából. Fiához hasonlóan Ő is szolgált a második világháborúban. 1952-ben, 70 évesen sztrókot kapott otthonában, amiből sosem épült fel teljesen.
Alan Alexander Milne végül 1956.január 31.-én hunyt el, mindössze 2 héttel 74. születésnapja után. Halála után felesége eladta a Cothford Farmot, amit a Rolling Stones első gitárosa, Brian Jones vásárolt meg. Jonesnak végül ez lett a veszte, ugyanis 1969.július 3.-án ennek a háznak a medencéjébe fulladt bele egy házibuli alkalmával. Ekkor mindössze 27 éves volt. A temetésen részt vett maga Dorothy és Christopher is, akik ekkor már több, mint 10 éve nem beszéltek egymással. A nő azt remélte, még van remény a békülésre, fia azonban nem oda illő öltözetben jelent meg a ceremónián a családja nélkül, amit ő úgy értelmezett, hogy Christopher nem akar kibékülni vele. Dorothy De Selincourt 2 évvel később, 1971-.ben hunyt el 81 évesen, ezalatt az idő alatt azonban fiával csak egyszer beszéltek, a nő pedig még a halálos ágyán is elutasította Christophert.
Christopher Robin Milnének végül hosszú idő után megbékélt múltjával, és apját követve író lett ő is, első könyvét 1974-ben adta ki, amit négy másik követett 1988-ig bezárólag. Magánélete azonban továbbra sem alakult zökkenőmentesen, ugyanis lányánál, Clarenél gyerekkorában cerebrális parézist diagnosztizáltak (ez egy nagyon sokrétű betegség, ami nagyjából csecsemőkori agyi bénulást jelent). Ez volt az, ami miatt Christopher úgy döntött, szakít azon elvével, hogy soha nem nyúl a Micimackóból származó bevételhez (aminek összege ismeretlen, de a könyv sikeréből kiindulva lehetett akár több millió dollár is) és abból finanszírozza majd lánya kezeléseit.
1981-ben Milne tiszteletére szobrot állítottak a Cothfork Farm melletti erdőben, amit Christopher leplezett le. 1979-ben Christopher kiadta a The Path Throughs The Trees című könyvét, aminek előszavában azt írta, boldog élete volt, amit részben feleségének és lányának, részben pedig gyerekkorának köszönhet. Christopher Robin Milne ekkor 59 éves volt.
Christopherről és E. H. Shepardről 1974-ben Andrew Holmes forgatott egy 40 perces dokumentumfilmet Mr. Shepard and Mr. Milne címmel, ami azonban nem lett túl sikeres.
A Micimackó jogait 1966-ban a Disney szerezte meg, ami eleinte kisfilmeket gyártott a csacsi öreg medve kalandjairól, majd 1977-ben a kisfilmeket összevágva készült el az első Micimackó mozifilm (Magyarországon először 1987-ben mutatták be),amelyet öt további követett (Tigris színre lép - 2000,Malacka a hős - 2003,Micimackó és a Zelefánt - 2005,Micimackó - 2011, és Barátom, Róbert Gida - 2018). A Micimackóból az elmúlt közel 60 év során összesen 6 mozifilm,5 rövidfilm, 2 televíziós sorozat,6 animációs sorozat,4 televíziós különkiadás,9 videofilm, 1 musical, 13 videójáték, és 3 lemez készült a Disney égisze alatt. Ezen kívül pedig 2 vidámpark is működik a témában: A The Many Adventures Winnie the Pooh 1999 óta működik a Disneyland részeként, a Pooh's Hunny Hunt pedig 2000-ben nyitotta meg a kapuit.
2022.januárjában, közel 56 év után a Disney jogai lejártak, így a Micimackó közkinccsé vált, amit bárki felhasználhat következmények nélkül. Erre a lehetőségre nyomban le is csapott Rhys Frake Waterfield, és májusban bejelentették, hogy horrorfilm készül a Micimackóból, ami a Winnie the Pooh: Blood and Honey címet viseli majd. A filmet 2023.március 10.-én mutatták be Amerikában, míg Magyarországon már 8 nappal korábban, 2.-án műsorra tűzték a mozik Micmackó: Vér és Méz címmel. A filmet a kritika negatívan fogadta, ám ennek ellenére sikeres lett: az alig 100 ezer dolláros költésgvetéshez képest 5 228 895 dollárt hozott vissza. Ez megadta a löketet Waterfieldnek, hogy elkészíthesse a második részt, amit idén májusban fognak bemutatni a mozik.
Ez lenne hát Alen Alexander Milne élete, és a Micimackó keletkezésének története. Ha kíváncsi vagy a Milnéhez hasonló írók élettörténetére, kövesd a blogomat, és tarts velem legközelebb is, amikor P. L. Traversről, a Mary Poppins írónőjéről lesz szó.